Fotók hamarosan...

Rekorddöntés...

született a 2006-os Budapest Openen szinte minden szinten!

74 résztvevő, 44 magyar és 30 külföldi 5 országból, 25 új pálya, minden idők legmagasabb értékszámú ranglistapontja (662) – ha a statisztikára is kíváncsi valaki.

A WTHT világkupa (mert e sorozat részesévé váltunk immár!) magyar fordulója asztalihokis berkekben minden eddiginél nagyobb érdeklődést váltott ki, A már jól ismert országokon túl (cseh, szlovák, szlovén) először üdvözölhettünk magyar versenyen lettországi játékosokat és Horvátországból is érkezett egy általam beszervezett versenyző, aki újonc létére meglepően jól teljesített.

Az élénk érdeklődés a médiáról sajnos már nem volt elmondható. Jó, persze néhány programajánlóban megjelent a hír - újságokban, rádióban és a neten - de úgy látszik még komolyabb versenyekre és több szervezésre van szükség ahhoz, hogy tolongó forgatócsoportokat is kelljen koordinálnunk…

Díszvendégünk, Ganxta Zolee viszont tartotta igéretét, még a rádióműsorában is propagálta a versenyt, aztán be is nézett hozzánk. A közismerten nagy jégkorong rajongó Zolee már régóta szimpatizál a játékkal, ő maga Pola pályán nyomja, és az is biztos, hogy nem lenne utolsó egy magyar versenyen sem.

A körítéssel idén sem volt probléma, az Új Udvar ennyi résztvevőnek is megfelelő és impozáns helyszín volt, sikerült szponzorokat is találnom – köszönet a Mc Donaldsnak, a Marcziskatenak, a Vadon Sportnak Bobák Lacistul, a Toldi mozinak, a King Arthur étteremnek, a II. ker . Sportcentrumnak valamint az Esztergomi Sirályoknak – szóval a Szabó családnak, akik a külföldiek díjazásához és a teremköltségekhez nyújtottak jelentős segítséget. Egyedül Regula Gyuri hiánya a kompjúter mögött tűnt kicsit ijesztőnek , de Gergő ill. a segítő bizottság tagjai – Zsolt, Virginia és Dóra - sikeresen megoldották a feladatot. Nekik is járt volna egy nagy taps, de a kissé nagyon elhúzódó verseny végét már nem várták meg.

A verseny magas színvonala már a nevezések beérkezésekor is látszott, ezért taktikai okokból is a 30 fős főcsoportot preferáltuk, hogy az EB csapatunk minél több erős meccset játszhasson. A számítás be is jött, mind a 10-en bejutottunk, még ha kisebb nagyobb nehézségek árán is. Negatív meglepetésnek számított viszont az alapszakaszban a junior Eb részvételre aspiráló Bartucz Peti és Makarevitz Zoli teljesítménye, akik csak az E csoportban folytathatták, Soltész Evelin, Szabó Zoli és Létay Gáspár az elvárásoknak megfelelően a B csoportban küzdöttek tovább, a C-ben vitézkedett Kárpáti Enikő, Erdősi-Bóta Bence és Létay Pongrác, akik szintén részt vesznek az EB-n saját kategóriájukban, a D csoporttól kezdve már csak hazai versenyzőket láthattunk, de mindenki utolsó erejéig küzdött, nem volt meccsfeladás, ami szintén dicséretes.

A középdöntőket csak néha szakította meg egy-egy jó félórás áramszünet ill. eredményhirdetés melynek során valamennyi résztvevő gazdag díjazásban részesült. Ez nyugodtan mondható hazai specialitásnak, mert a 2003-as zürichi VB-n és egy Kassa Openen kívül máshol nem láttam példát ilyenre.

A csoportgyoztesek tehát: E - Bartucz Péter – némi szépségtapaszként, D - Magyari Viktor, C , mint Czakó Marci, B – Krystof Lebl (CZE). Az elit csoportban fiaink közül Regula Gergő és Papp Magor magabiztosan jutottak a rájátszásba a 7. és 9. helyen, Nagy Bálintnak is csak hajszálon, azaz 2 ponton, múlott a sikere, bár a csoport élén a cseh Sladek várta volna, aki amúgy is első számú kiemeltje volt a versenynek és valami hihetetlen eredményes centerjátékot produkált a döntőig. A többi magyar élversenyzők, (Cserháti Z. Létay D., a két Szilasi Tamás, Naszádi A., Bobák L. és Szabó M.) bár nem jutottak a legjobb 20-ba, de így is valamennyien eddigi legjobb ranglistapontjukat érték el, úgyhogy szégyenkeznivalója senkinek nem volt. A play offban Gergő simán lépett tovább a kisebbik Tmej ellen, Magor sajnos megint nem találta ellenszerét a kellemetlen stílusú Lopaur játékának, így maradt a 9., a negyeddöntőben David Smid már Gergőnek is nagy falat volt, de így is mindkét magyar fiú élete addigi legmagasabb pontszámát érte el ezen a versenyen - sőt Gergő másnap még ezt fokozni tudta, s egészen a 140. helyig jött fel a ranglistán... A fiatal szlovák, Tomas Hudec is meglepetést szerzett és az elődöntőbe jutott a papíron sokkal erősebbnek tűnő lett Sternats ellen, de innentől már a cseh henger érvényesült, ott is a fiatalok fölénye, végül a tavalyi 4. helyezett junior Petr Tmej vihette haza a pálma helyett az exkluzív kupát és a mellé járó ajándékokat (meg a tőlem kapott 4:0-ás zakót… bocs de ez nagyon feldobott :o) ) - 2. Jakub Sladek, 3. David Smíd - akinek eredményessége csökkenő tendenciát mutat a 2003-as arany és a tavalyi ezüst után.... A legeredményesebb magyar versenyző serlegét, mint írtam, Regula Gergő érdemelte ki, a legjobb veterán a cseh Vaclav Pikl lett, a kölyök kategória győztese Létay Gáspár, aki ezzel már az EB junior kategóriájába is kvalifikálta magát, míg a legjobb lányversenyző Gundega Pake Lettországból.

Az eredményhirdetésre már elég szűk körben került sor, másnap ugyanis Pozsonyban várta a résztvevők többségét egy hasonlóan, sőt még inkább erős verseny, ahol szintén odatettük magunkat, viszont állítólag a szervezés szintje nem érte el a miénket, de erről majd a szemtanúk hitelesebben beszámolnak.

Ami biztos, hogy elégedetten nyugtázhattuk a verseny sikerét mind a hatalmas részvételi arányban, mind a hazai eredményességben, így méltán bizakodhatunk a jó EB szereplésben ill. az asztalihoki hazai bázisának és népszerűségének növekedésében. Tegyük tehát a dolgunkat tovább!

Létay Dániel

Fotók hamarosan...